A rakott krumpli megint csak egy olyan hagyományos étel, amit bárhol, bármikor, bármennyit képes lennék megenni. Megunhatatlan favorit, aminek az elkészítése ráadásul pofonegyszerű, persze 1-2 aprósággal itt is fel lehet dobni a dolgokat. Az egyik és talán legfontosabb alkotóeleme pedig a kiváló házikolbász. Lássuk lépésről lépésre a folyamatot!
Van olyan, hogy valaki esetleg nem szereti a palacsintát? Kötve hiszem. Ugyan nem vagyok kifejezetten édesszájú, de egy jó palacsintát bármikor be tudok nyomni. A lehetőségek tárháza természetesen közel végtelen, némi ötletességgel még akár teljesen extrém töltelékeket is ki lehet találni, illetve fura párosításokkal is fel lehet dobni a palacsintát, miközben a klasszikus ízesítések sikere minden valószínűség szerint sosem fog megkopni.
A darált hús egy igazán hálás alapanyag, hiszen elég sokféleképpen el lehet készíteni és elég sok mindenhez fel lehet használni. Persze az egyik legnagyobb kedvenc a tésztás párosítás, ezúttal viszont krumplival társítottam, aminek egy igazán különleges, pikáns különlegesség lett a vége!
Aki ismer, tudja jól, hogy szeretem az extrém fűszerezésű, esetenként méregerős ételeket, amihez remekül passzol elviekben a burrito is, amit teljes mértékben saját alapanyagokból készítettem el. Persze némi kutatómunkát itt is végeztem előzetesen, de végül több ponton is letértem a kitaposott ösvényről, de azóta már egy szűk körű házibuli alkalmával is sikeresen leteszteltem a vendégeken eme remeket.
Hogy micsoda?! Igen, sajtburger leves. Elsőre nekem is elég furának tűnt, illetve elképzelni sem tudtam, hogy ez milyen lehet. Korábban még csak nem is hallottam róla, aztán a próbatermünknél, a Vágóhídnál van egy Bodega nevezetű nagyon barátságos kajálda, ami egyszer csak a heti menüjére tűzte eme remeket. A felkészülésben, mármint a potenciális vevőknek segítséget nyújtott egy belinkelt youtube videó, amit most Ti is megtaláltok a cikk alján.
Ezt a receptet még a Paprika TV-ben láttam valamelyik híres szakács műsorában és nagyon megtetszett, mivel én mindig is féltem egészben megsütni a csirkét sütőben. Jelen esetben pedig az adja meg a biztonságérzetet és egyben lecsökkenti a sütésidőt is, hogy vagy a mellénél, vagy a hátánál (ízlés dolga) félbe kell vágni a madarat, amit aztán úgynevezett pillangó stílusban szétnyitva lefektetünk a tepsire és még jól meg is nyomkodjuk a biztonság kedvéért.
Szeretem a különlegességeket és szeretek új dolgokat kipróbálni. Nem riadok meg még a legelképesztőbb kompozícióktól sem! Egyik ilyen nagyon régi vágyam volt a csiga megkóstolása is, így amikor egyszer francia hét volt a Lidl-ben, egyértelművé vált, elérkezett az idő. Ugyanis nem feltétlenül kell bajlódni az elkészítésével, aminek utánaolvasva, nem is egy túl egyszerű feladat, és még menő étterembe se kell feltétlenül menni, hiszen a nagyobb hipermarketekben is lehet kapni fagyasztott kiszerelésben, amit aztán már csak egy előmelegített sütőben kell készre melegíteni.
Drága jó zenekaromnak, az Insane-nek az őszi turnéja igencsak bővelkedett eseményekben, vidám percekben, új barátságokban, új élményekben, köztük természetesen gasztronómiai csodákban is. Sajnos nem mindig voltam résen ha az archiválásról volt szó, de a szóban forgó kisebb csodát mindenképp érdemesnek éreztem lefotózni, illetve írni róla pár sort. A helyszín Zalaegerszeg, a koncert utáni igen aktív mulatozást és véget nem érő didzseridu futamokat követően embertelen éhség lett úrrá rajtam és nem akartam megelégedni a pultnál árult szendvicsekkel. Kis idő múltán előkerült a helyi megfejtés szórólapja, ami még éppen fogadta is az éjjeli telefonos rendelést...
A legtöbb ismerősöm egy életre megundorodott a currys cuccoktól Angliában, én viszont a mai napig nagyon szeretem, illetve eleve szeretek minden extrém, harsány fűszerezést, amihez a curry azt hiszem megfelelő alapanyag. Amikor kitaláltam, hogy currys csirkét készítek, kíváncsiságból kicsit utánanéztem pár receptnek, illetve ilyenkor általában mindenhonnan csenek ötleteket, amik tetszenek, amik összegyúrásából aztán sok esetben egy teljesen új, saját kreáció születik.
Ahogy azt már korábban többször is kifejtettem, nagyon szeretem a tésztás kajákat. A már alapból is szuper ételt pedig úgy lehet a legtöbbször egy még magasabb szintre emelni, ha jó sok sajttal megszórva a tetejét sütőben még jól összesütjük az egészet. Ez esetben sem tettem másképp.
A tojás rendkívül hálás alapanyag és önmagában is sokféleképpen el lehet készíteni, hiszen elég csak a főtt tojásra, a rántottára, a tükörtojásra, vagy épp a most szóban forgó omlettre gondolni. Ráadásul az omlettnek is rengeteg variánsa létezik, én ezúttal azzal dobtam fel a dolgot, hogy egy friss bagettbe töltöttem bele a végeredményt!
Egy kora őszi esős délután esett meg, hogy a Stex Ház képében egy régi kiszemeltet sikerült kipróbálni éttermek terén. Az előzetesen szemrevételezett étlap igencsak bizakodásra adott okot és már rögtön itt az elején leszögezhetem, hogy a valóság sem okozott csalódást.
Paprikás krumpli, ahogy én szeretem. Így is fogalmazhatnék. Mert hát ahogy az az ilyen klasszikus ételeknél lenni szokott, ahány ház annyi szokás, ahány száj, annyiféle ízesítés. Ráadásul én elég bő lével, inkább levesesre szoktam csinálni, aztán az idő előrehaladtával lesz egyre szilárdabb a cucc. Mivel én általában egy hadseregnyi adagot szoktam főzni, így azért mindig valamivel feldobom a változatosság kedvéért, van hogy például tejfölt is teszek még rá, de az igazat megvallva, egy jó paprikás krumplit sosem lehet megunni!
A Kobuci kert Óbudán a Szentlélek tér mellett, a Fő téren található kis hangulatos hely, ahol esténként még élőzenei mulatságok is szoktak lenni. Szeptember elején, még amikor jó idő volt, a bezárás előtti utolsó hetekben sikerült elhörpölnöm itt néhány sört, illetve az igen csábítóan kinéző helyi finomságot is megkóstoltam, ami egész egyszerűen csak kobuci névre hallgat.
A lángosról leginkább a strand, a vízpart, a fesztiválok és még esetleg a piac jut elsőként az ember eszébe. Pedig Budapest belvárosában a Blaha Lujza téren, a Corvintető mellett van egy igazi rejtett gyöngyszem, ami ráadásul elég partibarát nyitvatartással áll az éhező vendégek szolgálatára. Már több helyről is hallottam, hogy milyen jó ott a lángos, illetve volt már alkalmam az alap verziókat megkóstolni párszor, de ezúttal valami igazán különlegesre fájt a fogam! Szerencsére az ilyen nekem való specialitásokra egy külön lap hívja fel a figyelmet, amit szemrevételezve azonnal a Parasztos lángoson akadt meg a szemem!
Imádom a lecsót! Van egyáltalán olyan ember aki nem? Alapvetően kétféleképpen lehet elkészíteni, van az időtakarékosabb verzió, amikor a zöldségek párolását követően néhány tojást ráütünk és ízlés szerint készre sütjük. Ezt is nagyon szeretem, de az igazán fantasztikus lecsó nekem a tarhonyás marad, nagyon nagy kedvenc, amiből természetesen nem hiányozhat a jó csabai házikolbász sem!
A jelen írás tárgyát képező recepthez az ötletet egy nagyon kedves régi ismerősöm / volt osztálytársam, valamint az ő vérprofi és imádnivaló blogja, az Illatok a konyhámból adta, amit egyébként mindenkinek csak ajánlani tudok! A képek és a leírás alapján is igencsak kedvemrevalónak tűnt a recept, aminek a megjelenését követően nem sokkal én is elkészítettem a saját verziómat! ;) Félelemre egyedül a padlizsán adott okot, mivel ki nem állhatom, legalábbis idáig akárhányszor próbálkoztam vele, nem igazán sikerült közelebbi barátságot kötnünk...
Gondolkoztam, hogy vajon írjak-e azon alkalmakról is, amikor nem minden úgy sült el, ahogy azt vártam, vagy ha éppen kifejezetten rossz élményben volt részem valahol? A kezdeti kétségeimen felülkerekedve végül rájöttem, hogy miért is ne?! Nyilván elsősorban nem az otthoni főzőcskézéseim fognak a negatív rovatban szerepelni, hiszen manapság azért nem olyan ritka dolog az, ha az ember valahol nincs teljesen megelégedve a szolgáltatással... :)
