Burger Mustra #30 - Good Bar Good Burger, Budapest

A Kecskeméti utcában található Good Bar Good Burger egy igazán fájó hiányosság volt az eddigi Burger Mustrák történetében. Már sokszor tervbe volt véve egy teszt, de aztán valami mindig közbejött. Némi utánaolvasást követően realizáltam, hogy 2013 májusában nyílt a hely, nem tudom, én valamivel picit régebbire emlékeztem... Ezt a régóta húzódó látogatást végül úgy éreztem, hogy csakis egy dupla teszttel lehet méltóképp pótolni!

Első alkalommal, ahogy azt a legtöbb esetben szoktam, egy baconös-sajtos egyedre mentem rá (2100.-), hiszen nálam valahogy ez az alap. Az emeleten foglaltunk helyet és kezdésként jár is a dicséret a megnyerő belső kialakításért. (Azért viszont jár a fekete pont is a kinti hiányos fénylogó miatt.) Mivel most nem volt kedvem kommersz sört inni, így gondoltam megkóstolom, mit tud a házi limonádé. Első ránézésre megtetszett a gyömbér-gránátalma összeállítás, így be is rendeltem belőle fél lityót (690.-), ami ízvilágban hozta is a kötelezőt, nagyon jó választásnak bizonyult.

A burgerre egy picit több, mint 20 percet kellett várni, ami talán egy kicsit szokatlan, de igazából még az elviselhető kategórián belül volt. Első ránézésre kicsit meglepett az adag, hiszen átmérőben nem igazán volt túl erős az összeállítás, viszont magasságban egy igazi állkapocs kiakasztó szörnyeteg. A 17 dekás hús szokatlanul vastag és legnagyobb meglepetésemre teljesen átsült volt. Ennek ellenére az íze abszolút mindent vitt. Annyira, hogy igazából más nem is maradt meg a burgerből az emlékeimben, pedig a leírás szerint bacon, paradicsom, hagymalekvár és csemegeuborka is helyet kapott az összeállításban. Iszonyatosan húsközpontú volt az egész, ami persze nem baj, de a várt térdreborulás valahogy mégis elmaradt. A kétszer sült krumpli korrekt volt, de semmi extra, és a hozzá löttyintett Heinz ketchup sem biztos, hogy elnyeri mindenki tetszését. Engem mondjuk mindig nosztalgikus érzéssel tölt el, régen nagyon sokat fogyasztottam Angliában és egy életre beleégett az ízlelőbimbóimba. (Ha esetleg tévednék, akkor ezer bocsánat, de ízre ez akkor is ugyanaz.) Amúgy érdekes volt nézegetni a régi írásokat a helyről, hiszen a képek tanúsága szerint anno a krumpli külön pohárban, a ketchup pedig külön kis tálkában érkezett, most viszont minden egy tányérra van már halmozva.

Szóval összességében az élmény persze pozitívnak mondható, de a mindent elsöprő exkluzív élmény egy picit elmaradt. Vannak egyébként elég jópofa ebédmenü ajánlataik is, a nyitvatartási idő pedig már-már zavarba ejtő. Lehet, hogy hülyén fog hangzani, viszont még így a végén muszáj megemlítenem a nagyon menő illemhelyiséget, illetve az ajtóra írt jópofa szövegeket.

A második látogatás alkalmával egészen egyértelműen a mini trio special elnevezésű összeállításra mentem rá (2500.-), annak idején ezzel ismertem meg a helyet, vagyis hát egy cikkel, amiben erről írtak és egyből nagyon megfogott az ötlet. A korábbi idők előre meghatározott hármasához képest most már kedvünkre válogathatunk a teljes kínálatból. Elsőként a nyúlburgert kóstoltam, a húspogácsa alatt jópár szem kesudiós zsályás meggy chutney foglalt helyet, ami remekül passzolt a húshoz. Nem vagyok túl tapasztalt nyúlfogyasztó, de ez így eléggé rendben volt.

Másodikként a kacsaburger következett. Itt a hoisin szósz és a szezám olajos bok choy jelentette a pluszt, amiről mondjuk első olvasatra nem sok derült ki számomra, illetve akkor egész egyszerűen le BBQ szószoztam az egészet, hiszen ízvilágban leginkább azzal volt közel azonos. Nehezen tudnék ennél többet mondani róla, jó volt, de valahogy semmi extra.

A bárányburgerre nagyon kíváncsi voltam. Bárány terén sincs túl sok tapasztalatom, de az eddigi alkalmak mind katarzis közeli élményként vonultak be a történelembe nálam. Mivel előzetesen nem olvastam el, hogy melyik burgerhez milyen szósz / extra anyag párosul, így bíztam valami nagyon extravagáns, mentás ízvilágban, ami helyett tzatziki és füstös paprikakrém érkezett. Igazából nem volt ezzel gond, igaz, a tzatziki teljesen elnyomott minden más ízt, de szólóban megkóstolva a húst, világossá vált, hogy ez nem is volt nehéz feladat, hiszen eléggé naturalista ízvilágú volt maga a pogácsa, ami lényegében a többire is igaz volt. Ezt egy kicsit sajnáltam is, hiszen egy picit bátrabb fűszerezéssel fel lehetett volna dobni az összeállításokat.

A krumpli most egy kicsit más vágású volt, de körülbelül ugyanazt az élményt okozta mint a legutóbb. Korrekt, de semmi extra. Ezzel a rövid és velős meglátással tudnám jellemezni mindkét látogatásomat, ami talán a túlzott előzetes várakozásaim miatt is lehet, hogy végül egy csipetnyi csalódást okozott számomra. Plusz nálam ez a káosz, ami a tányéron megvalósult (a triónál például az egyik burger tocsogott a krumplihoz hanyagul odacsapott ketchupban), nem igazán jött be, sőt, az árkategóriát tekintve nem is túlzottan elegáns. Ugyanakkor a marhahús, az vitathatatlanul nagy erősség, kevésbé átsütve még inkább meggyőzött volna.