Nyári hazalátogatásom során volt szerencsém életem legfinomabb pörköltjéhez Laczkó Tamás barátom bográcsos marhalábszár pörköltjének köszönhetően, ami egy vadásztól kapott speckó recept alapján készült. Na, én már akkor elhatároztam, hogy ezzel muszáj lesz egyszer majd nekem is megpróbálkoznom, a nagy nap pedig végre elérkezett!!! :)
Persze azzal kapcsolatban nem voltak illúzióim, hogy egy szabadtéri, bográcsos művel felvehetem az én kis konyhámban a versenyt, de azért igyekeztem beleadni apait anyait! :) No hát hol is kezdjem... Először is szépen előkészítettem minden alapanyagot majd nekiálltam a nagy műveletnek. Kb. 7-5 dkg apróra vágott füstölt szalonnát jól lepirítottam zsírjára majd hozzáadtam 5 dkg vajat, egy kevés étolajat, majd hozzáborítottam egy igazi jó nagy öklömnyi felkockázott vöröshagymát és meghintettem egy kiskanál ételízesítővel. Mikor már szép üveges volt a hagymám, akkor még hozzádobtam 10 dkg disznózsírt is, amire aztán jöhetett az előzetesen szépen megmosott, a hártyás cucctól megtisztított, felkockázott marhalábszár. Öt percig pirítottam az ügyet sűrű kavargatás közepette, majd felöntöttem egy deci száraz vörösborral és jöhetett a többi adalékanyag a következők szerint: 1 kiskanál őrölt kömény, jó sok frissen őrölt bors, 1-1 kiskanál erős & édes pirospaprika, 1 kis konzerv marhamájkrém, 1 kis konzerv sűrített paradicsom, 2 nagyobb gerezd fokhagyma lereszelve, valamint 1-1 apróra vágott paradicsom és paprika. A 10 kiló húsra írodott receptet nem mindig tudtam/akartam egyenletesen leosztani 1 kilóra, sok helyen inkább érzéssel adagoltam, így a piros arany szerintem akár el is hagyható. Egy kis tubus szerepelt a receptben 10 kilóra, tehát igazából aki szeretné, egy kicsit hozzányomhat, én hirtelen felindulásból belenyomtam az egészet, haha, amitől egy picit talán sós lett végül az eredmény, de engem egyébként nem zavart, én amúgy kicsit "sós szájú" vagyok. :) Na, szóval ezek után mindent jó egyenletesen elkavartam, majd fedő alatt, közepes hőfokon rotyogtattam tovább.
Azért viszonylag rendszeres időközönként ránéztem és megkavartam, nehogy odaégjen. Az a helyzet, hogy nem is kellett vízzel végül felöntenem, szépen besűrült a végére, jó masszív szaftja lett. Kb. egy óra után teszteltem először a húst, ami ízre ugyan remek volt, de még kissé rágósnak bizonyult, végül ilyen 1 óra 45 perc környékén fejeztem be a főzést, addigra már kellően beszaftosodott, illetve a hús is omlósra főtt. Persze mindez nagyban függ a hústól is, tehát érdemes figyelni rá, esetlegesn felönteni vízzel ha már nagyon lefőtt róla, és még igényel némi túlórát. Amikor már lassan a célegyenesbe értem, feltettem a tésztámat is főni, végül pedig jó sok kenyérrel és csípős dinnyével fogyasztottam el a fejedelmi lakomát. Ahogy azt előzetesen előrejeleztem, a Tomi féle mesterművet nem sikerült rekonstruálnom, de azért még így is bőven zsivány lett a végeredmény, nincs okom panaszra. Az a durva, hogy sem a főzés közben, sem pedig utólag semmit sem kellett már pluszban hozzáadnom, rögtön a kezdeti ízesítés meghozta a tökéletes végső ízvilágot. A szaft valami különösen fejedelmi lett, igazán pikáns, markáns ízvilágú, masszív kis pörkölt született!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése