2013. szeptember 9., hétfő

Burgerparti Csabi Konyhájával @ Hungexpo, Csupa Nő kiállítás és vásár

Kilenc hónappal a blog elindítását követően az a megtiszteltetés ért, hogy meghívást kapjak egy nagyszabású rendezvényre, ami Csupa Nő néven a Hungexpo területén került megrendezésre és a TV2 bábáskodott felette. A lehetőségért ezúttal is hatalmas köszönet Csúr Zolinak, hiszen a meghíváson túl rögtön fő műsoridőbe bekerülhettem délután 4-től záró előadóként a Miele Gasztro Színpadon. Izgultam is előtte azért egy picit és mielőtt elkezdtem volna túlagyalni a dolgot az egyszer már jól bevált pulykaburger mellett döntöttem, hiszen már eleve így érkezett a felkérés, hogy burgerpartit kéne csinálni.


Ahogy az lenni szokott, semmi sem indult könnyen, az igazat megvallva remek vígjátékot lehetne forgatni az események rekonstruálásából. Arthur is velem tartott, hiszen igaz, hogy ezúttal nem kellett olyan sok burgert készíteni mint legutóbb a hostelben, de azért ez akkor is egy kétemberes meló. Szóval fogtuk magunkat és az eredeti terv szerint a Blaháról indultunk volna útnak villamossal, amiről 25 percnyi hiábavaló várakozást követően kiderült, hogy egy jó darabig nem is fog jönni felsővezetékszakadás miatt. Remek. Erős kezdés. Még jó, hogy időben elindultunk. Így végül egy kis metrózást és gyaloglást követően érkeztünk a helyszínre. Itt következett a következő akadály, a II. kapu bejáratánál. Sajnos a biztonsági személyzet tagjai csupa olyan emberből tevődtek össze, akiknek minden bizonnyal nem sikerült 8 év alatt elvégezni az általános iskolát, hiszen az egy dolog hogy köszönni nem tudtak, de végig úgy beszéltek velünk mintha épp a seggükből rántottak volna elő minket. Nem vártam semmilyen különleges bánásmódot, de azért egy előadónak kijáró, vagy csak egy szimpla embertársnak kijáró minimális tiszteletet azért elvártam volna. De nem elég, hogy nem akartak beengedni, mivel nem találták a nevem a listájukon, de még rém gyenge Gyűrűk Urás poénokkal múlatták az időt, ami így körülbelül az elfogadhatatlan szinten mozgott nálam...


Mindegy is, végül sikerült bejutni és a megfelelő épületet is megtalálni, ahol elsőként az tűnt fel, hogy nincs az az eget rengető nagy tömeg, inkább a családias hangulat jellemezte az eseményt. Ledobtuk a cuccainkat a színpadunk backstage-ében és gyorsan fel is mértük a terepet. Félreértés ne essék, nem rinyálni szeretnék, de egy kicsit megrökönyödtünk a grillap méretén, hiszen a hostelben azért elég nagy felület áll rendelkezésre, ami már csak azért is fontos, hogy a hús mellett a zsemlét is meg tudjuk pirítani. Egyébként a korábban leadott alapanyag lista katonás rendben várt bennünket egy külön hűtőben, úgyhogy gyorsan neki is álltunk az előkészületeknek. Felvágtuk a zöldségeket, begyúrtam a húst, félbevágtuk a zsemléket, tehát lényegében tényleg színpadkészre összeraktuk a dolgokat. Sajnos a hús nem hentestől lett beszerezve, hanem ilyen előrecsomagolt, tálcás ügy volt, amit már sajnos korábban én is megszívtam párszor, de azért jó fűszerezéssel és megfelelő sütési idővel azt a bizonyos fura ízt/szagot is el lehet űzni, haha...

A színpadra lépést követően Arthur a hagyma pirításával foglalkozott én pedig ezidő alatt bemutattam a szóban forgó pulykaburgert, majd a blogot és annak történetét, illetve magamról és Arthurról is sztorizgattam egy keveset. Ezt követően a hagymát összegyúrtam a hússal és az igazán érdekes részhez, a sütéshez ekkor érkeztünk el. A szabadjára eredő illatfelhő egyre több és több érdeklődőt vonzott a színpadhoz, ami igencsak feldobta a hangulatot is és tényleg azt kell hogy mondjam, egy nagyon jó kis buli kerekedett ki az egészből. Külön jó volt, hogy még egy csodás beszélgetőpartnerre is találtam a közönség soraiban, és így legalább nekem se kellett újabb és újabb témákon törni a fejem, miközebn azért újra és újra elmondtam a fontosabb tudnivalókat az újonnan érkezők miatt. Sajnos csak utólag esett le nekem, de Arthur mondta hogy ő már a színpadon is szembesült vele, hogy mivel grill lap hiány miatt a zsemléket sütőben pirítottuk meg, az viszont picit talán a kelleténél picit jobban kiszárította a zsemléket, de ezt tapasztalva a második és a harmadik tepsit már kevesebb időre hagyta bent Arthur. Viszont a lényeg még így is az, hogy a kedves közönség ellentmondást nem tűrően elégedett volt a burgerrel, ami ugye a legnagyobb öröm és elismerés a szakácsnak. Még Pimasz Úr is megjelent a színpadnál, aki szintén elégedetten tolta befelé a burgert. :)


Előzetesen 20 burgert kért tőlem a Zoli, és bizony kevés volt, még mi magunk se tudtuk megkóstolni, hogy mit csináltunk, haha! Pedig a végén már az idővel is hadilábon álltunk, hsizen elvileg 5-ig tartott a műsoridőnk és 6-kor már zárás volt, de az utolsó burgerek így is kisültek negyed hat magasságában. Mindent összevetve óriási élmény volt az egész, sok új, érdekes emberrel ismerkedtünk meg, jól bepromóztuk az idei utolsó hosteles burger partit is, amire reméljük tényleg sokan eljönnek majd a közönség soraiból is. Végezetül kiemelném Kis Sándor rendkívül pozitív és segítőkész hozzállását is, aki a Miele Főzőiskola séfje és a végén még egy pohár borral is megkínált bennünket zárszóként! Remélem, hogy a profi fotók is felkerülnek majd valamikor, hiszen ide csak a sebtiben az én gépemmel készült fotókat tudtam most betenni (az utolsót leszámítva, amit a facebookról csórtam).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése