Az utóbbi időben kicsit lelassult az oldal, köszönhetően a Csabi Konyhája élőshownak és az azzal kapcsolatos teendőknek. Így ez az alábbiakban kivesézésre kerülő menüsor se mondhatni igazán frissnek, hiszen még április közepén sikerült újra ellátogatni az idei év egyik nagy felfedezettjének nevezhető Almáriumba. Egyébként emlékszem, nagyon vicces volt, hogy valami új helyet szerettünk volna kipróbálni a környéken, de valami egészen hihetetlen módon mindenhol a csirke valamilyen nem túl ötletes verziója szerepelt a menüben, úgyhogy végül biztosra mentünk és ismét az Almáriumba ültünk be.
Ahogy legutóbb, így most is csupa ínycsiklandozó finomság kapott helyet az étlapon, amiről elsőként egy igencsak jónak hangzó lazacos spárgakrémlevest kértem. Egészen kiváló volt a leves és a lazac is, az egyetlen probléma csupán az adaggal volt, ami lehetett volna sokkal több is. Ez még önmagában akár pozitívum is lehetne, de akkor még csak emlékezetből gondoltuk, de most összehasonlítva a múltkori képekkel eléggé szembetűnő módon csökkent az adagok nagysága sajnos...
Sok jót hallottam már korábban a pofahúsról, így nem is lehetett kérdés, hogy második fogásként a vörösboros vízibivalypofát kérjem, amihez a menü szerint sztrapacska járt... Én meg merek esküdni rá, hogy fel lett cserélve a sörben sült mangalicacsülökhöz járó káposztás tésztával. Vagy lehet hogy nem is vízibivalypofát kaptam, hanem eleve az egész fogás fel lett cserélve? Nem tudom, de szerencsére az ízvilágra így sem volt panaszom, de az adag itt is érezhetően kisebb lett...
Végül a desszert azért erősen javított az összhatáson, hiszen egy egészen egyedi értelmezésben érkezett az asztalhoz egyik nagy kedvencem, a mákos guba egy felfújt formájában, jégkrémmel. Az élmény tehát összességében pozitív volt, bár a kavarodás és az adagcsökkenés azért egy picit beárnyékolta az összképet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése