Az már gondolom senkinek sem újdonság, hogy mennyire szeretem a céklát, hiszen többször is körbekürtöltem a világot ezzel. A múltkori céklafasírt után pedig úgy gondoltam, hogy itt nem állhatok meg, bőven van még mit kihozni ebből a fantasztikus zöldségből. Nem bonyolítottam túl a dolgot, egész egyszerűen elkészítettem a steakburgonya cékla változatát, amit csak ajánlani tudok mindenkinek!
Manapság már a levesező helyek nem mennek ritkaságszámba, elég sok versenyzővel lehet találkozni Budapest belvárosában. Augusztus 1-én pedig Óbuda is gazdagodott egy új versenyzővel, egész pontosan a Római-part közvetlen közelében található Frankie's-zel közös épületbe költözött a korábban már Szentendrén bizonyított my soup. Nekem csak nemrég került a látókörömbe a hely, méghozzá kuponok formájában, amivel egy leves áráért (490.-) kettőt lehet kapni! (Az akció október végéig tart csak.) Több se kellett a teszteléshez, irány a Római!
Azzal már nem akarok senkit se fárasztani, hogy mekkora sütőtökkrémleves fanatikus vagyok, hiszen számtalanszor említettem már, illetve recept formájában is zengtem az ódákat korábban. A legutóbbi művemről ugyan nem írtam, mivel lényegében egy már jól bevált recept alapján dolgoztam, aztán mivel konkrétan egyik napról a másikra tél lett a kellemes kora őszből, elérkezettnek láttam az időt, hogy valami mást is kipróbáljak. Kapóra jött egy elég bizalomgerjesztő recept, ami ráadásul állítólag Jamie Oliver sajátja, kisebb módosításokkal pedig el is készítettem a sajátomat!
Az Ati már igazi öregmotorosnak számít a Viharsarokban. Ha emlékezetem nem csal, valamikor az ezredforduló környékén nyitottak Jaminában és rögtön a nyitást követően többször is sikerült csodájára járni mesteri hamburgerüknek, aminek a lelkét a saját készítésű inkább lepény szerű bucijuk és a belepakolt finomságok fantasztikus ízesítése adta. Aztán egy darabig két egység is működött párhuzamosan, végül a belvárosi maradt egyedül, ahova régóta terveztem már egy visszatérést, hiszen ugyan a több mint egy évtizedes élmények még mindig élénken éltek bennem, de roppant mód kíváncsi voltam, vajon sikerült-e megtartaniuk a varázst?
A múltkori gombás karfiolpörkölthöz pont kétszer annyi gombát vettem, mint amire szükségem volt, így aztán kapóra jött a "maradék", amikor nagyon gyorsan kellett összedobnom valamit. Nem bonyolítottam túl a dolgot, de a végeredmény valahogy mégis minden előzetes várakozásomat felülmúlta...
Már egy ideje a listámon várt a zalaegerszegi The Strike, arra várva, hogy egyszer majd sikerül sort kerítenem egy tesztre, ami egy közelmúltbeli 'egerszegi koncert alkalmával meg is valósult. A dolgot picit nehezítette előzetesen, hogy helyi barátaim rögtön két másik viszonylag új helyet is beajánlottak, de én szigorúan tartottam magam az eredeti elképzeléshez!
A legutóbbi tepsis gombás tésztám és rakott padlizsánom sikerén felbuzdulva gondoltam tovább folytatom vega kalandozásaimat ill. a vega pörköltfőzési tudományomat viszem ezúttal tovább egyik régi kedvencemmel, a karfiollal a főszerepben!
Ismét egy Bónusz Brigád akció, aminek nem tudtam ellenállni, illetve elég régen csaptam már le valamelyik ajánlatukra, és mivel volt pár száz forint bónuszom az egyenlegen, úgy voltam vele, kár lenne veszni hagyni és kipróbálok valami újat, ahova amúgy nagy eséllyel magamtól nem mennék el... Így esett a választás a lakóhelyemhez igen közel eső Flottra, ami a megboldogult Magic lakókocsi és a nemrég indult Bomba Burger kocsi mellett található a Szentendrei úton.
A padlizsán nem tartozik kifejezetten a kedvenc zöldségeim közé. Igazság szerint grill partik alkalmával utáltam meg, pontosabban fogalmazva, sose szerettem. Ennek mondjuk ellentmond, hogy a padlizsánkrémet viszont kifejezetten szeretem, haha, szóval eléggé érett már, hogy főzzek valamit, valami olyat, amivel megdőlhet az ezer éves átok. Úgy gondoltam, hogy egy jó kis rakott cuccal nem lőhetek nagyon mellé...
Nagyon szeretem a céklát, nem hiába lett az idei Csabi Konyhája Burger egyik alap összetevője is. Korábban már csináltam krémlevest is belőle, most pedig elérkezett az idő, hogy ismét valami újat próbáljak ki...
Először nem is akartam cikket írni a dologról, de aztán úgy voltam vele, miért is ne? Az ilyen fapados burgerek amúgy se szerepelnek túl sűrűn itt a blogon, meg végülis viccesnek is tűnt írni róla, hiszen hátha ezzel is tudok valamelyest segítséget / útmutatást nyújtani.
Viszonylag régen főztem csirkét, így pont kapóra jött egy jó kis pikáns csirkés recept, amibe belefutottam, amit aztán itt-ott módosítva (alapjába véve egy elég elmeháborodott recept volt) egy igazán fenséges és rendkívül laktató fogás született!
A blog rendszeres olvasói már jól tudják, hogy visszajáró fanatikus vendég vagyok a Burger House-nál, és bár az újszülöttnek minden vicc úgy, eme mondatom első fele szerintem mindent el is mond és felesleges is lenne újra kielemeznem a korábbi látogatásaimat. Lassan már a teljes étlapot végigettem, de egy ideje szemeztem már a pulled pork szendvicsükkel, és egy a Főzdefeszten elfogyasztott mesteri Zabáljcsak szendó után el is határoztam, gyorsan letudom eme kötelezettségemet is.
