Ezt a receptet már nagyon régen kinéztem magamnak az Illatok a Konyhámból oldalán, amit egyébként egy nagyon kedves középiskolás volt osztálytársam csinál és annak idején nem kevés inspirációt adott a saját oldalam elindításához is. :) Szóval ez a kaja egy baromi egyszerű fogás, de ismét nagy hangsúly van az alapanyagok, jelen esetben a jó kis hazai házikolbász minőségén.
Korábban már többször is jártam a Bródy Sándor utcában található Soul a Rádióban, két kissé felemás élményemről cikket is írtam már, most viszont úgy éreztem egy borzasztó pozitív élmény után, hogy muszáj újra írnom a helyről! Mindez még októberben lett volna aktuális, akkor viszont a készített képanyagok elvesztése miatt erre nem került sor. Egészen mostanáig...
Menetrendszerűen érkezett a Torkos Csütörtök után a Dining City Étterem Hét, aminek keretein belül a résztvevő éttermekben egy direkt erre az alkalomra összeállított háromfogásos menüt lehet elfogyasztani 3300 Ft-os egységáron. Az eddigi élményeim (#1, #2, #3) igen pozitívak voltak, így már igazából fel sem szokott merülni a csalódás veszélye. A lista böngészését követően egész hamar sikerült megtalálni a legszimpatikusabb versenyzőt, ami ez alkalommal a Vakvarjú étterem lett, annak is a pesti kiszolgáló egysége.
Kemény fába vágtam a fejszémet. Amikor meghirdetésre került a verseny, rögtön tudtam, hogy nekem erre jelentkeznem kell. Rövid gondolkodást követően meg is történt a dolog, ami után türelmetlenül vártam hogy elérkezzen a nagy nap. Korábban nem nagyon vettem részt ilyesmin, mindössze egy pizzaevő versenyen indultam még nagyon régen Békéscsabán, amit akkor sikeresen meg is nyertem. Alapból elég gyorsan szoktam enni, meg az erőset is nagyon szeretem, tehát minden adott volt egy jó hangulatú versengéshez, ahol még egy jó helyezés is benne volt a pakliban. Az első három részesült díjazásban és végül összesen 55 jelentkező vett részt az eseményen. A szabályok elé egyszerűek voltak: 10 perc alatt kell megenni a közel fél kilós burgert mindenféle segédeszköz (folyadék, törölközés) nélkül, majd utána még 5 percig ülve bírni kell a csípést.
A Legenda Busz már egy ideje szintén a listámon szerepelt, arról nem is beszélve, hogy egy régi jó ismerősöm csinálja, akit még azon időkből ismerek, amikor a Roham még a Vas utca 16. szám alatt üzemelt. Rákos Mátéról van szó, akivel azóta is elég sokszor szoktam találkozni és mindig mondta, hogy nézzek már el egyszer megkóstolni a burgerüket. Végül egy gyönyörű napsütéses, ám rendkívül szeles szerda kora délután sikerült összehozni a találkát! Eredetileg csak egy burger volt betervezve, de végül akkora fiesztába csapott át a látogatás, hogy nem is volt kérdéses, külön cikket kell kapnia az élménybeszámolónak!
Amikor hozok fel otthonról néhány szál igazi házikolbászt, mindig ott állok a nehéz kérdés előtt, hogy mit is kezdjek vele. Ha megvágom, akkor annak nagyon gyors elfogyás lesz a vége. Persze nagyon durva élmény a kolbászos kenyér / szendvics, de az esetek többségében azért mindig megpróbálom valami különleges ételhez felhasználni. Vagy ha épp nem is különleges a dolog, de egy régi jól bevált étel, például egy rakott krumpli mégis csak egy igazi hazai kolbászból a legjobb! Ezúttal egy mennyei zöldbableveshez használtam fel egy szállal.
A tavalyi hóakadállyal ellentétben idén meglepően kellemes idővel köszöntöttük a márciust, ami igazából jelen eseményre nem igazán volt hatással, mivel a sokaknak már egészen biztosan ismerős helyszínen, a Vas utcai Casa de la Musica Hostel épületének pincehelységében került megrendezésre egy kis főzőcske egy szűkebb baráti kör számára. Igazság szerint ez egyfajta bemelegítésnek is felfogható a terasz nyitása előtt, ami a tervek szerint áprilisban fog megvalósulni. Ugyan konkrétumokkal még nem tudok szolgálni, de jelen állás szerint heti két alkalommal jómagam fogok tüsténkedni a konyhában, egyfajta Csabi Konyhája Élőshow keretein belül, ahova természetesen mindenkit várok majd sok szeretettel! :)
A blog rendszeres olvasói már jól tudják, hogy mekkora krémleves fanatikus vagyok, de idáig valahogy kimaradt a szórásból a fokhagymakrémleves, ami talán nyugodtan nevezhető az egyik legalapabb fajtának. Persze ennek is van ezer változata, és én is igyekeztem egy saját, extrém ízvilágot összehozni, az eredmény pedig az egyszerűség és a minimális ráfordított idő tekintetében még engem is meglepett.
Korábban már sikeresen leteszteltem egy hamburgert a W35-ben és már akkor szemet vetettem néhány más fogásra, ami miatt érdemesnek tartottam visszatérni valamikor a közeljövőben. Nos, egészen véletlenül pont a Wesselényi 35 szám alatt adódott dolgom a napokban, ahol egyébként nagyon durva, hogy milyen illatok keringenek a belső udvaron, nem igazán irigylem az ott lakókat. :) Viszont teltház volt, így inkább átnéztünk a W35 Romba, amivel kapcsolatban amúgy is kíváncsi voltam a helyre, hiszen 23-án én is részt fogok venni majd az erősevő versenyen.
Minden bizonnyal a Torkos Csütörtököt aligha kell bemutatni bárkinek is, hiszen már kilencedik alkalommal került megrendezésre eme jeles gasztronómiai esemény, aminek keretein belül a résztvevő éttermek vállalják, hogy féláron biztosítanak minden ételt és italt a kínálatukból. A tavalyi inkább negatív élmény után ezúttal bíztam benne, hogy sikerül egy jobb helyet választani. Felesleges lenne kertelni, ilyenkor tényleg rá kell menni az extra dolgokra, azért a félár nem játék, nem rántott húst kell ilyenkor enni, plusz az sem mellékes ugye, hogy hova megy az ember. Persze az ár, a drágaság nem mindig mérvadó, de szerencsére elég hamar megszólalt bennem a belső hang és a kínálatában is megnyerő, valamint a hely exkluzivitásában is igen tetszetős Nádor Magyaros Borétteremre esett a választás.
Ahogy azt a legutóbbi Burger Mustrában már pedzegettem, a fővárosi Akácfa utcában található Pig37-ben nem csak remek burgerek közül lehet szemezgetni, különböző frissen sült kolbászokat is lehet enni, ami engem rövid idő alatt visszatérésre csábított!
Az az igazság, hogy eme poszt első szereplőjéről még valamikor egy évvel ezelőtt frissen megírtam az élményt, de aztán valahogy elkallódott a vázlatok között és bár nagyon terveztem egy mielőbbi visszatérést, egy kicsit elhúzódott a dolog. De ami késik, nem múlik, íme a nagy ömlesztett elemzés az óbudai Alekszandrosz remek finomságairól.
